Talajfúrás geotechnikai és környezetvédelmi célú mintavételhez:
Talajszondázás:
Nyílt feltárások:
Az alábbi feltárásokat nemcsak saját talajvizsgálati jelentéseinkhez végezzük, hanem alvállalkozóként mások munkáihoz is vállaljuk. Alvállalkozók bevonásával szükség esetén mélyebb fúrások elvégzését vállaljuk.
A talajkörnyezet megismeréséhez talajfeltárásra van szükség, mely az esetek nagy részében fúrással, talajmintavétellel történik. Ritkábban készülnek nyílt feltárások és alapfeltárások (meglévő épület alaptestjének feltárása egy kutatógödörrel). A fúrás során feltárul a talajrétegződés, szemrevételezéssel, tapintással értékelhető a talaj. Minden talajrétegből (vagy legfeljebb méterenként) mintát veszünk a talajmechanikai laborvizsgálatokhoz. Végül a furatot becsövezzük, és megmérjük a talajvíz szintjét, ill. talajvízmintát is veszünk.
A statikus szondázás (CPTu) korunk egyik legkorszerűbb, univerzálisan használható feltárási módszere, mely során egy kúpban végződő műszerfejet (CPTu fej: kúpszög: 60⁰, keresztmetszet: 10 cm2) sajtolunk le a talajba akár 20 m mélységbe. A gumilánctalpas PAGANI TG-23-150 önlehorgonyzós szondázó gépünk elméletileg 150 kN nyomerőt tud biztosítani. A műszer cm-enként méri és rögzíti a talaj behatolással szemben kifejtett csúcsellenállását, a műszer palástján a palástsúrlódást, valamint a csúcs közelében a pórusvíznyomást. Méri továbbá az előrehaladási sebességet és az inklinációt (függőlegestől való eltérés). Az általunk alkalmazott ENVI Memocone műszerfej akkusztikusan továbbítja az adatokat, melyek egy laptopon azonnal, valós időben láthatók. A mérés eredményeinek feldolgozásával cm-enként kapunk eredményeket a talajfizikai tulajdonságokról. Az eredmények alapján a talaj típusa is meghatározható, továbbá számos talajfizikai paraméter számítható. Az adatok feldolgozást követően közvetlenül használhatók síkalapok, cölöpalapok méretezésére.
A dinamikus szondázás (DP) egy olyan feltárási módszer, mely során egy szabványos kúpot (rudazattal) ütünk le a talajba akár 15-20 m mélységig 10 kg (könnyű), 30 kg (közepes) vagy 50 kg (nehéz) tömeg 0,5 m magasságból történő ismételt ejtegetésével. Azt mérjük, hogy a talajba hatoló kúp egységnyi behatoláshoz (0,1 vagy 0,2 m) hány ütés szükséges. Ebből számítható a behatoláshoz szükséges munka, majd közvetve a szilárdsági és alakváltozási paraméterek is számíthatók. A dinamikus szondázás elsősorban szemcsés, ill. átmeneti talajjok vizsgálatára alkalmas, és különösen jól használható cölöpalapozás tervezéséhez, méretezéséhez.
A szárnyas nyírószonda (VST) a drénezetlen nyírószilárdság in-situ mérésére alkalmas módszer. A mérés során egy szabvány méretű szárnyakból áll szonda fejet sajtolunk a talajba (furatban), majd a szárnyak elfordításával elnyírjuk a talajt, közben mérve az elfordításhoz szükséges forgatónyomatékot. A mérés kifejezetten gyúrható / puha állapotú kötött talajok, valamint szerves talajok vizsgálatára alkalmas.
A tervezett építmény méreteitől és az alapokra jutó terhek alapján döntjük el (adott esetben konzultálva a statikus tervezővel), hogy hány db, és milyen mély feltárás szükséges. Nemcsak a teherbíró réteg mélységig kell ismernünk a talajt, hiszen amellett, hogy a teherátadás mélyebbre hatol, a talajállapotot nagymértékben befolyásolja a talajvíz helyzete és maximális szintje is (pl. egy agyag lehet puha, gyúrható vagy kemény is, attól függően mennyi vizet vett fel a környezetéből). Ezért minimálisan 4-5 m fúrási, feltárási mélység szinte mindig szükséges. Egy építési helyszín megismeréséhez legalább 2-3 db feltárás indokolt (általában az épület átellenes sarkaira kerülnek), csak igen kis méretek esetén elegendő 1 db. Nagy kiterjedésű építmények (ipari csarnokok) esetén a feltárások egymástól való maximális távolsága kb. 60 m.