——————————— Talajfúrás, mintavétel, talajszondázás  ———————————

 

A talajkörnyezet megismeréséhez talajfeltárásra van szükség, mely az esetek nagy részében fúrással, talajmintavétellel történik. Ritkábban készülnek nyílt feltárások és alapfeltárások (meglévő épület alaptestjének feltárása egy kutatógödörrel). A fúrás során feltárul a talajrétegződés, szemrevételezéssel, tapintással értékelhető a talaj. Minden talajrétegből (vagy legfeljebb méterenként) mintát veszünk a talajmechanikai laborvizsgálatokhoz. Végül a furatot becsövezzük, és megmérjük a talajvíz szintjét, ill. talajvízmintát is veszünk.

A dinamikus szondázás (DP) egy olyan feltárási módszer, mely során egy szabványos kúpot (rudazattal) ütünk le a talajba akár 15-20 m mélységig 10 kg (könnyű), 30 kg (közepes) vagy 50 kg (nehéz) tömeg 0,5 m magasságból történő ismételt ejtegetésével. Azt mérjük, hogy a talajba hatoló kúp egységnyi behatoláshoz (0,1 vagy 0,2 m) hány ütés szükséges. Ebből számítható a behatoláshoz szükséges munka, majd közvetve a szilárdsági és alakváltozási paraméterek is számíthatók. A dinamikus szondázás elsősorban szemcsés, ill. átmeneti talajjok vizsgálatára alkalmas, és különösen jól használható cölöpalapozás tervezéséhez, méretezéséhez.
 
A szárnyas nyírószonda (VST) a drénezetlen nyírószilárdság in-situ mérésére alkalmas módszer. A mérés során egy szabvány méretű szárnyakból áll szonda fejet sajtolunk a talajba
(furatban), majd a szárnyak elfordításával elnyírjuk a talajt, közben mérve az elfordításhoz szükséges forgatónyomatékot. A mérés kifejezetten gyúrható / puha állapotú kötött talajok, valamint szerves talajok vizsgálatára alkalmas.
 
A tervezett építmény méreteitől és az alapokra jutó terhek alapján döntjük el (adott esetben konzultálva a statikus tervezővel), hogy hány db, és milyen mély feltárás szükséges. Nemcsak a
teherbíró réteg mélységig kell ismernünk a talajt, hiszen amellett, hogy a teherátadás mélyebbre hatol, a talajállapotot nagymértékben befolyásolja a talajvíz helyzete és maximális szintje is (pl. egy agyag lehet puha, gyúrható vagy kemény is, attól függően mennyi vizet vett fel a környezetéből). Ezért minimálisan 4-5 m fúrási, feltárási mélység szinte mindig szükséges. Egy építési helyszín megismeréséhez legalább 2-3 db feltárás indokolt (általában az épület átellenes sarkaira kerülnek), csak igen kis méretek esetén elegendő 1 db. Nagy kiterjedésű építmények (ipari csarnokok) esetén a feltárások egymástól való maximális távolsága kb. 60 m.
 

Fel a tetejére